Janáky Viktor (Békés, 1933 – Budapest, 1999) Munkácsy-díjas keramikusművésznek nyílt emlékkiállítása a Békési Galéria kistermében.
A hazai kerámiaművészet nemzetközileg is elismert, kiemelkedő alakja, aki követve mestereit folyamatos kísérletező kedvével szakmája legjobbjai között említhető.
A kézművesség gazdagságát tisztelve, szenvedélyesen kutatta a kerámia 20. századi korszerű lehetőségeit és feladatait. A kezdetben inkább mintázással díszített tárgyait organikus struktúrákká formálta át. A számára oly kedves természetet és az állatokat idéző motívumokat életművének alakulásával a geometrizáló ritmusjáték váltotta fel.
Módszere időről időre megújult és egyéni megoldásokat alakított ki: „drótos-csurgatásos”, „gyöngyös”, majd szalagprés-technikát alkalmazott. Vonzotta a monumentalitás, melyet épületplasztikáin – illeszkedve az architektúrához – és köztéri szobrain valósított meg. Legfőbb jellemzői a samott, mint alapanyag használata és a fehér máz, mint az egyszerűséget és eszköztelenséget szimbolizáló „színtelen szín”.
Halála előtt, 1999-ben a tulajdonában lévő munkáit szülővárosa iránt érzett szeretetből és tiszteletből Békés városára hagyta. Ezt korábban a Polgármesteri Hivatalban, ma a múzeumban őrzik.